Nóri 27 éves és PCOS-el küzd és a hormonális pattanások kialakulása sem kerüli el a bőrét.
„Gimnazista éveim alatt sem kerültek a bőrparák. Ámulva néztem azokat a makulátlan bőrű tiniket, akiknek nem kellett azzal indítaniuk a napjukat, hogy az aktuálisan homlokukon felbukkanó piros izével mit kezdjenek. Akkor már felismertem, hogy nekem nem elég csak lemosnom az arcom vízzel reggel- este. Éreztem, hogy nekem azért ennél többre van szükségem, hogy túl jussak ezen a „zűrös” időszakon. (Akkor még nem sejtettem, hogy egy még nehezebb időszak vár rám majd a jövőben, ami sokkal komolyabb annál, mint egy tini hisztis bőre.) Persze jártam kozmetikushoz, rendszeresen látogattam a bőrgyógyászatot mindenféle bőrproblémával. Kaptam gyógyszert, kaptam krémeket. Viszont nem igazán tudtam, hogy pontosan miket. Akkor még messze sem érdekelt az igazi bőrápolás - csak az motivált, hogy minél hamarabb eltűnjenek azok a piros foltok a bőrömről. Sőt a bőrápolásra nem is szenteltem sok időt, csak amennyit muszáj volt. Helyette inkább a sminkelésre fókuszáltam. Minden bőrhiba elfedése, szárítása, és semmi hidratálás, no ezeket tökélyre fejlesztettem.
Végső soron nem vettem félvállról már tizenévesen sem a bőrömet, viszont elég komolyan sem. De talán ez annyira fiatalon megbocsátható, főleg azért, mert akkor minden helyrehozhatónak tűnt. Kívülről néztem magam akkoriban, csak a felszínt, és ezért utáltam sokáig a saját bőrömben lenni.
A valódi és tudatos bőrápolás sokkal később, a 20 éveim elején ért el engem. Az egyetem ebben sokat segített, mert sokkal több ismeretre tettem szert a témában, mely által valódi értelmet kezdett el nyerni a szememben a következetes bőrápolás. És akkor szippantott be csak igazán, amikor a PCOs is felszínre bukkant."
Nórinál 20 éves korában diagnosztizálták a PCOS-t és az inzulin rezisztenciát.
"Épp a vizsgaidőszak kellős közepén voltam, stresszesen, feszülten. Semmi sem volt balanszban. A hormonjaim elszálltak és a bőröm ezt egyből jelezte felém. Elviselhetetlen napok, hetek következtek. Az orcám és az állam telis- tele volt gyulladt aknéval. Fájt a lelkem, szívem és a bőröm egyszerre. Emlékszem, hogy annyira el voltam keseredve, hogy csak feküdtem az ágyamon, és anyukám simogatta a fájó arcom. Olyan jól esett, de nem értettem, hogy lehet valami egyszerre fájdalmas és ennyire kedves. Nehezen, de tudatosítottam magamban, hogy a bőröm véd engem, és az a sok akne, az a sok fájdalom egy jelzés, hogy végre vegyem észre mi zajlik a háttérben, végre vegyem komolyan a tüneteket. Akkor kezdtem megérteni a bőröm üzeneteit. És azóta máshogy nézek rá.”
Melyik termékeinket ajánljuk nektek a bőr külső támogatására?